Nevezhetjük „igazi Arcnak" az idei kiadást?

Aligha lesz még egy olyan vitákra okot adó kérdés a lóversenyzésben, mint ez:

Futhassanak-e heréltek Európa legnagyobb évjárat-összehasonlító versenyében?

Paul Hayward teszi fel a címben olvaható kérdést, aki ezt a kérdéskört boncolgatja a Thoroughbred Daily News-ban, azok után, hogy a Jour de Galop olvasói 58,5 százaléka a nyitás mellett döntenének. Kedvenc francia lapunkról tudni kell, hogy leginkább a szakma olvassa, azaz egy fajta szakmai véleményt tükröz a fölény.

Hát igen. Meglehetősen fura ez a helyzet, hogy a gallok két legjobbja nem indulhat legnagyobb versenyükben, mert az tenyészverseny lévén nem várja tárt karokkal őket.

Előre bocsátom: ebben a kérdésben senkinek nincs és nem lehet igaza.

A tenyészversenyek évszázadok óta jól bevált módon, szigorú szabályok között adnak visszajelzést a tenyésztőknek az egyedekről. Azonban Paul Hayward azt kérdezi: Goliath miért futhatott az angol kiadásban (King George VI and Queen Elizabeth Stakes, hiszen az is tenyészverseny) és miért nem teheti ezt meg ennek francia megfelelőjében (a Prix de l'Arc de Triomphe-ban)?

Erre meglehetősen nehéz választ találni.

“Csak kevesen érvelnek amellett, hogy a Derbyt, a 2000 Guineas-t vagy a St Legert a herélt lovak számára is ki kellene nyitni, mert e versenyek szerepe a tenyésztés mércéjeként mélyen beágyazottak. A hároméves és annál idősebb lovak számára kiírt nagy Group 1-es versenyeknél azonban előkerül az az anomália. Goliath megnyerheti a King George-ot, de az Arcban még csak el sem indulhat? – írja Hayward.

Az amerikaiak nem problémáznak ilyesmiken. 1908 óta 118 herélt indult a Triple Crown futamaiban és kilenc közülük győzött a Kentucky Derbyben is.

A globális lóversenysport-történelem tele van legendává vált herélt lovakkal: Phar Lap, Kelso és John Henry nevét elég talán említeni.

Idén viszont nem lesz kijelenthető, hogy az Arc győztese Európa valódi bajnoka lenne, Goliath és a szintén Ascotban parádézó Calandagan távollétében. A France Galop nem végezné jól a munkáját, ha nem tenné nagyító alá azt a nyilvánvaló anomáliát, hogy Goliath uralta a King George-ot, majd nem engedik be az Arc-ra.

Mit ér a Diadalív, ha Franciaország két legjobb másfél mérföldes lova visszafordul a kapuban?

Soha nem tudhatjuk meg, hogy bármelyikük legyőzte volna a 2024-es győztest, de biztosak lehetünk abban, hogy megtagadják tőlük a próbálkozást. 

Lehetséges tehát, hogy a fajta védelmét szolgáló kikötés inkább kétségeket támaszt?

Itt együtt érezhetünk Francis-Henri Graffard-val, aki mindkettőt edzi, és még nem nyert Arc-ot, bár pályafutásának íve azt sugallja, hogy egy napon biztosan meg fogja nyerni.

„Sajnos a két legjobb lovam herélt” - mondta Graffard, mielőtt a Breeders' Cupra tekintett volna célpontokként.

Más szóval Franciaország vesztesége a világversenyzés nyeresége lehet.

Magam, legendás tanítómestereimtől tanultak miatt bevallom a 41,5%-os táborba tartozom, hiszen a mi sportunknak csodálatos bástyája az évszázadok óta működő már-már steril fajtakiválasztás elve, ami a lovak legnagyobbjává, legcsodálatosabbjává, mondhatni királyává teszi az angol telivért, ahogy azt Szebényi Dániel is elmondta.

Én is azt vallom a három darab klasszikusban nem szabad, hogy fusson herélt. A Kincsem Díj viszont nálunk is meg van nyitva jópár éve a heréltek előtt. Magam azzal sem értek egyet!

De, bármennyire is nehéz nekem is elfogadnom a világ változásait, ez is egy olyan kérdés, amit minden körülmény figyelembevételével, alaposan meg lehet és kell vizsgálni. 

Például, ha megnyitnák az Arcot (és a Prix Jacques le Marois-t is 2030 után, ahogyan tervezik), az nem feltétlenül fogja elhozni a természetes kiválasztódás „sérülését, leértékelődését”, hiszen, ha a második és negyedik helyen mondjuk egy-egy herélt ér célba, a másik négy ló egymáshoz továbbra reálisan mérhető lesz. Persze nem kizárólag ez „a baj” ezekkel a lovakkal a nyitást ellenzők szerint, hanem az is, hogy egy herélt „elnyerheti a pénzdíjat” egy TENYÉSZversenyben egy olyan ló előtt, akire még számtani szeretnénk a TENYÉSZTÉSBEN. Nem véletlenül tettük nagybetűsre a tenyésztés szót. Valljuk be egyet lehet érteni azokkal, akik szentségtörésként tekintenének erre.

De! Minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert az valaha, hogy a herélt ló bármiféle előnybe kerül a ménekkel szemben?

Még akkor is érdekes ez, ha nem ez a fő kérdés. Nem véletlen, hogy mi európaiak ragaszkodunk leginkább évszázadokkal ezelőtt lefektetett szabályainkhoz, hiszen Ausztráliában, Hongkongban vagy az imént említett Államokban sokkal könnyedebben kezelik ezt a kérdéskört. Ausztráliában gyakorlatilag az összes, több millió dolláros versenyben futhatnak heréltek.

A Melbourne Cup utolsó kilenc kiadásából hatot herélt nyert meg, és azért valljuk meg őszintén: kevesebbet ér(ne) egy csikó egy MC-nyerőtől, mint egy Epsom Derby-nyerőtől? Ugyan!

És ha már szóba hoztam Ausztrália kirakatfutamát, ide kapcsolódik, hogy a legnagyobb sztárok esetén (főleg ott) hatalmas vetélkedés van, hogy a telivér csillag melyik versenyben, azaz melyik pályán fusson. Így az Arc a következő években, sőt már idén is hátrányba kerülhet, azaz leértékelődhet például a Bredeers’ Cup Turf-el vagy az ascoti Champion Stakes-szel szemben, még ha utóbbinak négyszázzal rövidebb is a távja.

A lóversenyzést érintő folyamatos változásokat mi is nap, mint nap látjuk. Bármennyire is szeretjük például sportágunkhoz az eleganciát kötelezően kapcsolni, látjuk, hogy itt is egyre inkább enyhülnek a dress code szabályok.  Mármint a nézők tekintetében.

Talán sokan vannak Önök között, akik olvasták, hogy a novemberi Tenyésztők Kupáján mit terveznek a szervezők.  "Sporteseményeket szervezünk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a szórakoztatóiparban is tevékenykedünk. Igen, ünnepelnünk kell a lovat, de szórakoztatnunk is kell. Amikor az emberek eljönnek egy versenypályára, azt kell nyújtanunk nekik, amit keresnek. Az új generáció élményt akar, élményt akar, azt akarja, hogy a közösségi oldalakon megosszák, és meséljenek róla a barátaiknak. Idén a Breeders' Cupot Del Marban rendezik meg, amely Bing Crosby „Where the turf meets the surf” című daláról ismert, és mi ezt a koncepciót a végletekig ki fogjuk játszani azzal, hogy több tonna homokot hozunk be, hogy a versenypályán egy tengerpartot hozzunk létre. Az emberek pezsgőt iszogathatnak majd a homokba dugott lábbal. A közönséget tulajdonosként bevonni nagyszerű dolog, de aztán valami mást is kínálni kell nekik."

Márpedig aki oda, fog jegyet váltani és homokba dugott lábbal fog pezsgőzni, az biztosan nem fog öltönyt, kiskosztümöt venni aznapra. De, ahogyan az amerikaiak kiválóan látják ezt, nem tekinthetünk ma már kizárólag sportként a lóversenyre, ha azt szeretnénk, hogy tömegek ünnepeljék a lovakat és a zsokékat.

A kettő együtt nem megy.  A lényeg, hogy a néző jöjjön. Minél több. Ha ez kell, akkor fürdőgatyában is, bármennyire is idegen tőlünk (ma még) ez a gondolat.

És ugyanez a dilemma érhető tetten a herélt/nem herélt kérdésben. Hiába vagyunk büszkék sportágunk több, mint háromszáz éves hagyományaira a változás szele a lóversenyzést sem kerülheti el. Csak sáfárkodjunk vele jól, álljon jó irányba az a vitorla.

Önök, hogy látják ezt a kérdést?

Nyitókép: WHR X